A marcali katonai helyőrség után 1990 október végén a jánoshalmi katonai alakulatot is felszámolták. A hivatásos állomány egy része nyugdíjasként maradt a településen, illetve többen a naponkénti bejárást választották egy közeli katonai szervezethez, elsősorban a kiskunhalasihoz. Néhányan költöztek csak el. Valójában az ún. honvédségi igényjogosultak száma – akik miatt a művelődési intézmény eddig is működött -, alig csökkent. A bejáró katonák –családtagjaikkal együtt-továbbra is a régi helyőrségben töltötték szabadidejüket.
Mindezek ellenére bezárás fenyegette a honvédségi művelődési intézményt. A Honvédelmi Minisztérium már nem tudta egyedül vállalni a költségeket. A minisztériumi felszámolási parancs hírére negyvennyolc órán belül közel kétezer aláírás gyűlt össze a klub megmentésére! Katonák, a honvédség közalkalmazottai, a civil lakosság összefogott a közös cél érdekében, a művelődési intézmény megmaradásáért. Azzal a kéréssel fordultak az önkormányzathoz, hogy a katonai vezetés illetékeseivel találjanak megoldást az intézmény további működésére, hogy tovább szolgálhassa a klub - az eddig megszokott módon - a város művelődni és kikapcsolódni vágyó látogatóit. Ezt követően kereste fel a térség akkori országgyűlési képviselője, Karsai Péter, és a város polgármestere, Szakál Lajos a klub igazgatójával, Sere Mihállyal együtt a Honvédelmi Minisztérium, illetve a Magyar Honvédség döntéshozóit.
Jánoshalma város polgármestere nyilatkozott, hogy városának szüksége van a művelődési intézményre, és hajlandó hozzájárulni (közös fenntartásban) a fölmerülő költségekhez. Ilyen előzmények után jött létre 1991. augusztus 22-én a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozó közművelődési intézmények közül az országban elsőként Jánoshalmán, a Honvéd Kaszinó Kulturális Egyesület, mely kulturális szolgáltatást nyújt a két megrendelő, a Honvédelmi Minisztérium és a helyi önkormányzat igényei alapján. Az önkormányzati testület 1991.október 10-én elfogadta, hogy a Honvéd Kaszinó Kulturális Egyesületet anyagilag fogja támogatni, mert Jánoshalmán a közművelődési alapellátásában nélkülözhetetlen a szervezet. Ezt a szervezeti formát az ún. „alulról jövő” kezdeményezés, a szükség hozta létre. Ugyanakkor az előzmények nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. Ha a Helyőrségi Klub, mint jogelőd nem lett volna a helyi közművelődés, a baráti, társadalmi érintkezés színtere, a város lakói nem gyűjtöttek volna aláírásokat további fennmaradásáért.
A Honvéd Kaszinó úttörő szerepet töltött be az egyesületi formába történő átalakulással a honvédségen belül is. A Honvédelmi Minisztérium művelődési intézményei közül ugyanis az elsőként létrejött szervezet mintául szolgált mindazon intézmények számára, ahol megszűntek a katonai szervezetek. Az ilyen típusú nonprofit szervezetek száma egyre növekedett az ország különböző pontjain. (Jászberény, Gyöngyös, Békéscsaba, Szeged, Marcali, Nagykanizsa, stb.)
Ilyen előzmények után kezdhette a régi új intézmény (szervezet) a munkáját. Az új szervezeti forma tágabb lehetőséget biztosított a helyi és a térségi művelődés területén. A Honvéd Kaszinó Kulturális Egyesület a város kulturális alapellátásában kívánt a továbbiakban is jelentős szerepet vállalni.
Az egyesületnek nem kellett a nulláról indulnia, hisz működő klubok, csoportok, tanfolyamok voltak az intézményben. A sikeres „mentési akció” után még pezsgőbb lett az élet. A látogatók igazán magukénak érezték az intézményt, újdonság varázsaként hatott a „Kaszinó” a köztudatban.
Tartalmi célkitűzések:
A katonai kultúra és a katonai hagyományok ápolása:
A helyi lakosság élet-és munkaképességének növelése érdekében, a mentális kultúrát, önismeretet fejlesztő alkalmak, előadássorozatok, bemutatók, konzultációk, fórumok kínálata, a természetbarát, környezetvédő közösségek népszerűsítése, segítése.
A település, a kistérségi régió / járási/ természeti, környezeti, kulturális és közösségi értékeinek, ill. azok állapotának, adottságainak közismeretté tétele, a helyi tudás, a „gazdatudat” erősítése. A helyi információk cseréje, a helyi értékeket védő, gazdagító összefogások hatékonyságának segítése, helytörténeti, településismertető kiállítások lebonyolítása. A helyi ünnepek, műsorok, bemutatók szervezése, bonyolítása, segítése. Az egyetemes, nemzeti -és helyi kultúra értékeinek megismertetése, bemutatása. Mindezeket, a gazdag és változatos tevékenységek fotóit szeretnénk ezúttal ebben a fotóalbumban bemutatni. Természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen több száz (!) képből kellett kiválogatni azokat a felvételeket, melyek hűen tükrözik egy-egy közművelődési, kulturális, művészeti, oktatási, közösségi, szórakoztatási programokat. Több esetben a rendezvényről elkészült plakát bemutatásával érzékeltetjük a mögöttes tartalmat, vagy azért, mert a róla készült felvétel minősége kifogásolható, vagy azért, mert arról a rendezvényről nem is készült fotó.
Igen komoly feltáró, kutató munka előzte meg a fotóalbum végső összeállítását, hiszen sok esetben hosszabb időtávra visszamenőleg kellett az ún. „beazonosítást” elvégezni. Így adódhatott némely esetben, hogy például az évszámot nem tüntettük föl. Szándékaink szerint olyan kiadványt hoztunk létre, amely sokak számára a visszatekintő 30 év Kaszinó fotói kellemes emlékeket idéznek föl, élvezettel forgatják akár családi, baráti berkekben is.
Sere Mihály
